Nagyügy, hiszen ki nem volt még érettségi találkozón? Mondjuk én, és talán aki ezután fog érettségizni. Egyébként, egy dög unalmas rendezvénynek véltem, ahol mindenki megpróbál „viselkedni”, szépeket mondani mindenkinek, hiszen eleve ilyenkor csak a szép jut eszünkbe!! De …egy bizonyos év távlatából, azért már kezd érdekes lenni…,mondjuk 40 év után, ha ekkor találkozol először a volt osztálytársakkal
Már megint háborog a blogter. A blogtermokuskák, ahelyett, hogy hajtanák a kereket, félreértelmeznek, kétségbe vonnak egy jó szándékú, és igazából megkérdőjelezhetetlen megállapítást. Szándékosan vagy akaratlanul, ez már a tényen nem változtat, de lassan megint megy a sértődgetés, a durci-murci. Mint a gyerekek a homokozóban.
Én
imádom a gumicsontot, majdnem olyan szép, mint a valódi, ki nem
hagynám, hogy egy kicsit rágódjak rajta. Valami
megváltozott…olvasom, regénylapok kommentjében, amit én azzal
egészítenék ki, hogy szinte minden megváltozott, sőt, változtunk mi
is.
Kezdetekkor,
( milyen szépen hangzik, nem?, mint a mesében!) , a blogter,
élvezte az újdonság minden előnyét, és tagadhatatlanul,
színvonalasabb volt, a hasonló fórumokhoz képest. Egy-két
hivatásos, félhivatásos tollforgató mellett számtalan blogger volt
jelen, kik, tehetségesen, vagy csak szorgalmasan osztották meg
velünk élményeiket, gondolataikat. De mindenféleképpen egyéniségek
voltak, a sokakat érdemes volt olvasni, még az esetenkénti kritikát
vagy ellenvéleményt is meghallgatták, érdemi viták alakultak
ki.
Mint minden téren, lassan itt is kialakult egy bizonyos
hierarchikus rendszer, gépházi ismeretség, elismertség, vagy csak
egyszerűen, annak az okán, hogy sokan olvastak, kedveltek valakit.
Persze mindig volt, és szerintem lesz is olyan, ki úgy érzi,
érdemtelenül mellőzik, szándékosan nem szerepeltetik írásait a
vezérben, stb, stb. gondolom ismerős jelenség. Tény, idővel
egyesek, tágabb teret kerestek, elvándoroltak más fórumra, de sokan
itt hagyták sértődés, nem egyszer túlzott érzékenység miatt
is.
A
legnagyobb „problémát” ez időtáj, a fanatikus hittérítők, és a
blogter szerkezeti felépítése jelentette. Egyesek, a mai napig nem
értem miért, fanyalogva fogadtak és ellenszenvvel kezeltek,
bizonyos közösségi szerveződéseket is, gondolok itt
Maszatosra, Blogámiára. Ezek voltak akkoriban a gumicsontok,
melyeken jókat lehetett vitázni.
Véleményem
szerint az első, igazi bomlasztó és visszatetsző jelenség, a nagyon
durva, az anyázó, mocskolódó, hazaárulózó, fenyegetőző, és
félelemkeltő szélsőséges hangnem megjelenése, eltűrése volt, és
ebben szerepet játszott a gépház tehetetlensége, vagy tudatos
hozzáállása is. Lehet, hogy első az üzlet, az
olvasottság?
Elképzelhető,
mert folyamatosan emelkedtek a sekélyes, bérbloggerek által
tömegesen gyártott bulvár postok száma, és azok menedzselése is. De
el kell ismerni, csak egy meglévő igényt elégítettek ki. Amíg
Pamela bugyijára, vagy annak hiányára utaló, közérdeklődésre méltán
számítható postra több ezren kattintottak, kattintnak, ez
elfogadható üzleti indok.
A
valós létszámcsökkenés igazából, a blogter „megújulásának”
szerencsétlenül sikerült technikai végrehajtása során mutatkozott
meg.. Az állítólagos, százezres regisztrált bloggerből, volt, mikor
20-n, 30-n keresték egymást és voltak jelen. A régiek közül, sokan
elpártoltak, és nem is jöttek már vissza. Nem tudom , nem is akarom
megítélni, hogy jobb lett e a blogter szerkezeti felépítése, vagy
sem. Jómagam, mai napig nem tudok mit kezdeni, olyan rovatokkal,
mint „Kövess engem! Felhasználók fontos üzenetekkel.”, vagy az
„Ajánló”. A címlapos kategóriázás megoldását, pedig egyszerűen
elfuseráltnak tartom, de lehet, hogy ez csak, az én korlátolt
látásomnak köszönhető.
Szakadás, és bizonyos átrendeződés jeleit mutatta meg, az emlékezetes „Sztrájk”, mely, a eredményétől és értelmétől függetlenül jelezte, új erők, meghatározó személyiségek vannak jelen a blogteren. Ez természetesen bizonyos feszültségeket teremtett, melynek hatása a mai napig érződik, bár remélem, hamarosan oldódik.
Az
elmúlt egy évben, érzékelek bizonyos stílusváltozást is. A
hagyományosan hír, irodalmi, politikai, közérdekű bejegyzések
mellett, felerősödtek a „kispados”, cseverészős bejegyzések, melyek
gyarapodását nem lehet egyértelműen, a nő bloggerek számával
igazolni, hiszen, korábban is túlsúlyban voltak. Bár szerintem,
ezek a bejegyzések, csak tovább színesítik a
palettát.
Mielőtt,
a gumicsont elkopna, elismerem, ami már, gondolom közben ki is
derült, fogalmam nincs, hogyan lehetne növelni az olvasottságot.
Abban sem vagyok biztos, hogy ezzel foglalkoznunk kell.
Személy szerint nem is látom, ennyire súlyosnak a helyzetet, bár a
belterjesség tagadhatatlan. Fontosnak azt tartom, hogy van egy tér,
ahol mindenki megmutathatja önmagát, kifejezheti érzéseit,
előadhatja tapasztalásait. És halkan mondom, de mintha lassan egy
bizonyos erősödést látnék, új arcokkal, jó postokkal, a „régiek”
megléte és támogatása mellett.
Továbbá, bízok a Blogter üzleti vállalkozás jellegében is, a biznisz elsődlegességében, ha a gépház veszélyeztetve látja a bannerek eladását, a vállalkozás sikerét, biztos lépni fog, és mi tovább játszadozhatunk a homokozóban. Én már szórom is a fejemre….
Terjedőben a kapcsolatok összeomlása, egyre több a válás, a blogteren is folyamatosan jelennek meg, kapcsolati problémákat felvető bejegyzések.
Általában, már nincs felvételi, csak felvételi tájékoztató, amit ha átböngészünk, rájövünk, pontgyűjtő táblázatnak jó, meg arra is, legyen hol keresni kiskapukat.
Ez nem
karácsonyi, ez csak olyan „mezítlábas”, szülinapos ajándék
vásárlásnak indult, majdnem kész haditervvel. Veszünk egy
teáskannát, talán csészékkel, vagy egy konyhai mindentudó valamit,
vagy esetleg bármit, amit hasznosnak és a pénztárcánknak
megfelelőnek ítélünk. Szóval előre tisztáztunk
mindent.
Ez a történet,
nem a női lelkeknek szól, kizárólag, férfitársaim figyelmébe
ajánlom, azzal az intéssel, a mindentudás, időnként káros lehet.
Elég, ha hinni véljük a valót.
Mielőtt, még bárki lefikázná, iskolai végzettségem, jelzem, hogy én előtte, ugróiskolába is jártam, legalább két évig, ez, plusz a két faiskola, meg a három elemi, már feljogosít, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Legfeljebb nem olvassa el senki.
Aki csak a multiplex, dizájnos, szőnyegpadlós, termeit ismeri, kényelmes, foteljellegű helyekkel, pohártartóval meg miegymással, annak hiába mesélek, a régi, favázas, faülőkés, billenő ülőhelyes, hajópadlózatú mozi hangulatáról. Az sem biztos, hogy hangulatos volt.
Mozi volt.
Leginkább,
kishazánk nagybankját, csodálkozom, hogy ennyi ésszel, fifikával,
még nem a világ bankja.
veréb
is van. Tartotta/tartja a népi közmondás, vagy fordítva van, nem
tudom, de egypárszor már sikerült verébnek lennem. Pedig a nagy,
gyöngyfűzéses paródiából, én még kimaradtam.
Az életban sokmindenről lemaradok, fejem felett mindig esik az eső, Mégis jó a reményt keresni,ha lusta vagyok is ernyőt hordani.
